Little Horan/2~ Chapter 21.

  Imáim sajnos nem találtak el Istenhez, ugyanis Abigail állt előttem teljes élet nagyságban. 

- Szia Abigail - intettem egyet, mire Ő sikítozva a nyakamba ugrott. Nem, á dehogy nézhettem hülyének. 

- Ő ki? - hallottam meg Emma hangját.

- És Ő? - mutatott Abigail Emmára, amikor lekászálódott rólam.

- Miért ölelgeted az anyukámat? - kapta el a kezemet ismételten Emma, mire én csak az ég felé néztem. Remek, Abigail elterjeszti az iskolában, hogy van egy nem létező gyerekem, s nekem végem van. Én azt hiszem megfojtom Emmácskát. 

- A midet? - emelte kezeit Abigail a szájára, s tekintetét köztem, és Emma között kapkodta. Ezt Ő sem gondolja komolyan. - Lizzie, neked van egy gyereked?

- Hallod, kettő is ! - vágtam rá azonnal, mire Abigail szemei felcsillantak, s közelebb lépett hozzám.

- Hogy hívják őket?

- Ez most komoly? - hallottam meg Liam hangját, kinek az arcán egy furcsa arckifejezés ült. - Nem akarunk hazamenni?

- De akarunk - sóhajtottam fel.

- Menjünk haza Liam papi - rántotta el a kezét Emma, mire én fellélegeztem.

- Kitől vannak? Tőle? - tágultak ki Abigail szemei miközben Liamre nézett. 

- Abigail nekem nincs gyerekem - szorítottam össze a számat, mire Abigail csak legyintett.

- Nem kell szégyellni! - simogatta meg a vállamat, majd elszökdécselt az ellenkező irányba.

- Ez flúgos - rázta a fejét Liam, mire én felkuncogtam, majd összekulcsoltam a kezeinket Liammel.

- Az, viszont Liam, beszélgethetnél Emmával. Elég kínos volt, hogy egy néni előtt az anyjának nevezett. Mellesleg utálom Emmát - néztem egyenesen az előttünk szökdécselő kislányra.

- Na, hisz nem tett semmi rosszat. Csak játszani akart veled biztos.

- Hát persze, azt mondta, hogy utál - nevettem fel halkan, mire Liam szemöldöke az égbe szökött.

- Utál?

- Igen, én pedig megmondtam neki, hogy én is Őt.

- Jaj már. Hihetetlen, hogy itt kell kitörnie a harmadik világháborúnak.

***

Amikor hazaértünk a játszótérről, már besötétedett. Én felmentem a szobámba, s felnéztem twitterre, meg facebookra. Mindenhol ezer üzenet, és csomó értesítés várt. Pár embert visszakövettem twitteren, és facebookon válaszolgattam néhány üzenetre. A nagyja csak arról szól, hogy én vagyok-e Niall húga, mármint az az igazi profilom, vagy sem? Mindig azt írom, hogy lehet, s akkor nem kérdezősködnek tovább a kíváncsi fanok. Egyszer írtam egy csajnak, hogy igen én vagyok, rögtön jött a sablon kérdéseivel, hogy milyen híres ember húgúnak lenni, milyen a One Direction. S a többi idegesítő, unalmas kérdés. 

 Az ajtó kinyílt, s belépett Liam. 

- Mit csinálsz? - érdeklődött, majd leült mellém, s benézett a képernyőbe.

- Semmit - csuktam le a laptop tetejét, majd letettem a földre az ágy mellé. Liam felpattant, majd bekapcsolta a tévét, s a zene csatornára tette. 

- Mész zuhanyozni, vagy mehetek? - kérdeztem Liamtől mire Ő megrántotta a vállát, majd lecsüccsent mellém.

- Menjél - nyomott egy könnyed puszit az arcomra, mire én felálltam, s összeszedtem a pizsamámat, s az egyéb szükséges cuccokat. Bemasíroztam a fürdőbe, majd gyorsan lecsutakoltam magamat. Amint elkészültem, s felöltöztem kijöttem, majd levettem a polcról egy haj gumit, majd haj koronámat előre dobtam, s egy kontyba összekötöttem a fejem tetején.

Utálok kiengedett hajjal aludni, reggelre mindig tiszta gubanc lesz a hajam. 

Levágódtam Liam mellé az ágyra, és kivettem a kezéből a telefonját. 

- Há', mit művelsz?  - tátotta el a száját, majd vigyorogva felém gördül, s egy csókot nyomott a számra. 

- Nem mész fürdeni? - érdeklődtem, amikor ajkaink szétváltak.

- De megyek - Liam felsóhajtott, majd feltápászkodott rólam, s felkapkodta a dolgait, majd bement a fürdőbe. Hallottam, ahogy a zárat elfordítja, majd megnyitja a vizet.

Egy apró mosoly kíséretében felemeltem a telefonját, s nézegetni kezdtem. Twitteren volt fent éppen, amikor elkoboztam tőle a mobilt.  Érdeklődve nyitottam meg a kezdőlapot, ahol egy kép díszelgett. Ez hülye, feltett magáról egy képet, amin a nyelvével megnyalja az orrát. Felkuncogtam a kép láttán, ennek valószínűleg a rajongók is örülni fognak. 

Éppen ki szerettem volna lépni twitterről, amikor Liam telefonja megcsörrent. A kijelzőn egy bizonyos Samantha név villogott. Felhúztam a szemöldökömet, majd felvettem a telefont.

- Hallo tessék? Liam Payne telefonja.

- Te meg ki a franc vagy? - hallottam meg egy keserű hangot a vonal másik végén.

- Öhm, Liam barátnője - feleltem hasonló flegma hangvételben. 

- Mi van? Jó nem érdekelsz! Csá! - erre letette a telefont. Hát jó! Ez valami bolond..

Az addig rendben, hogy bolond, és flegma, meg bunkó, de mégis ki ez a Samantha, és miért hívta Liamet? Kezdek komolyan aggódni.

A telefont az éjjeli szekrényre tettem, s a tévére koncentráltam. 

Mikor Liam kilépett a fürdőből, egy bokszer alsó volt csak rajta, semmi több. Hajaj.. 

Rám nézett, és elmosolyodott. A törölközőjét ledobta a székem hát támlájára, majd lehuppant mellém az ágyra.

- Van valami baj? - érdeklődött, majd arcon puszilt.

- Ki az a Samantha? 

- Samantha? Ja, hogy Sam! - nevetett fel. - Felhívott? Azt hittem, hogy nem fog. Mit mondott?

- Igazából semmi érdekesen, azt hittem megöl telefonon keresztül, olyan flegma, és bunkó modora volt.

- Jaj, ne foglalkozz vele, Sam ilyen.

- De mégis ki ez? - emeltem fel a hangomat, mire Liam kicsit hátrébb húzódott.

- Az unoka testvérem - tartotta maga elé a kezeit védekezően.

- Na, köszönöm, hogy végre válaszolsz! - forgattam meg a szememet, majd kifújtam a levegőt. Felálltam, majd leoltottam a nagy lámpát. Ezután bebújtam az ágyba Liam mellé. Egy mély levegőt vettem, majd lefeküdtem az ágyra.

- Mondott valamit neked? Lizzie, kérlek válaszolj - karolt át hátulról Liam.

- Nem, tényleg semmit! - fordultam felé. - Felvettem, megkérdezte, ki a franc vagyok, megmondtam, erre azt mondta, hogy nem érdeklem, és letette - rántottam meg a vállamat.

- Szerintem visszahívom - motyogta Liam, majd felkapcsolta az éjjeli lámpát, s a telefonjáért nyúlt.  Nyomkodni kezdte a készüléket, majd a füléhez emelte.

- Szia Sam! - szólt bele. Egy hirtelen ötlettől vezérelve fogtam magamat, s beleültem Liam ölébe. Egy pillanatra elcsodálkozott, majd rám mosolygott .

- Persze.... - motyogta a telefonba. - Nem, de máskor lehetnél kedvesebb is. Te bolond vagy! Dehogy. Na jó. Azt hiszem ezt most fejezzük be. Én sem szólok bele a Te magánéletedbe, így jobban tennéd, ha Te sem tennéd ezt az enyémmel. Fú, szia Sam ! - s a telefont letette, majd idegesen az éjjeli szekrényre rakta.

- Mi a baj? - simítottam meg arcát, mire Liam a vállamra támasztotta állát.

- Semmi, elegem van belőle. Folyton azt akarja, hogy találkozzam a barátnőjével.  

- Milyen barátnőjével?

- Elvileg nagy rajongó, de nem akarok - rázta meg a fejét, mire nekem minden aggodalmam elszállt. Nem akar vele találkozni.. Áldom az eget. Akkor lenne baj, ha találkozni akarna vele. 

- Ideje lenne aludni - montda, majd mozgolódni jkezdett.

- Zavar, hogy itt ülök? - nevettem fel halkan, mire Liam megrázta a fejét, majd ajkát az enyémre nyomta.

Csók után kimásztam Liam öléből, s mellé feküdtem. Liam is elhelyezkedett, majd leoltotta a kis lámpát.