Lehet, tévedek, de úgy érzem, halálosan szeretlek
A hűvös reggeli szellő ébresztett fel teljesen, mellyel a londoni időjárás méltóan üdvözölt engem is amint kiértem a reptérről. A bőröndömön ücsörögve intettem le sorba a taxikat, akik tudomást sem véve rólam hajtottak el. Egy óra kőkemény hidegben való várakozás teljesen lehűtött. A barna hajammal úgy játszott a szél, mintha zászló lenne. Egy taxis állt meg előttem, aki kiszállt és odalépett hozzám.
- Hová tetszik menni kisasszony? - nyitotta fel a csomagtartót az őszülő férfi.
- Levin Hotelhez. – mosolyogtam megkönnyebbülten.
A férfi betette a csomagtartóba a bőröndömet, én pedig beültem a hátsó ülésre. Lediktáltam a címet, ahol már hónapokkal ezelőtt lefoglaltam a szállást. A férfi beindította a motort, azután pedig a londoni forgatagban szalonoztunk a szállodáig. A melegség járta át a kihűlt testemet. Amint odaértünk kifizettem, kiszenvedtem a csomagtartóból a holmimat és bementem az aulában. A nagy tér úgy terült elém, mint híresség elé a vörös szőnyeg. A recepciós pulthoz sétáltam csaknem odaestem. A hölgy kedvesen mosolygott, miközben átadta az előre lefoglalt kulcsokat. Megköszöntem és felsiettem a szobámba. Fáradtan estem bele az ágyamba. Lecsuktam egy pillanatra a szememet és az álom rögtön el is nyomott.
Reggel mikor felébredtem friss rántott tojás illatát éreztem. Magamra kaptam az ágyra készített köntöst és a nappalihoz siettem. Az asztal gyönyörűen meg volt terítve gyertyával és halk zene szólt mellette. Leültem megreggelizni. Lassan és nyugodtan rágtam a reggelimet nem figyelve az időt. Amikor végeztem akkor jöttem rá már fél 10 is elmúlt. Gyors magamra kaptam a lila spagetti pántos felsőmet, a farmer rövidnadrágom és a kék konverz cipőm. Bezártam magam után az ajtót és kezdetét vette a keressünk munkát „hadművelet”. Minden boltba betévedtem, ahol valamilyen formában kint volt az „eladót felveszünk” tábla. Órákon keresztül próbáltam rábeszélni az főnököket, hogy jó választás volnék, de hiába. Nem nyertem sehová sem felvételt. 1 héten keresztül jártam hiába állásinterjúról állásinterjúra mindhiába. Mindenhonnan elküldtek azzal a sablonos szöveggel, hogy nincs elég tapasztalatom a munkához. Fáradalmas heten vagyok túl. Reggel, mikor felébredtem elmentem zuhanyozni. Fél órát is állhattam a zuhany alatt, de amikor kiléptem a kabinból puszta spontaneitásból felvettem a lila nyári egybe részes ruhámat és elindultam a kávézóba. A szombati csúcsforgalom minden honnan kilátszódott. Gyalog mentem, hisz tudtam be kell osztanom a pénzem, amíg nem, kapok álláslehetőséget. A nap még csak ki-kikandikált a házak mögül így még elég hűvös is volt. Ahogy odaértem rendeltem egy forró csokit és egy muffint. Leültem a legtávolabbi asztalhoz és szépen csöndben elkezdtem falatozni.
- Hozhatok még valamit? – jött oda a pincér, amikor végeztem.
- Igen, egy jól fizető álláslehetőséget. – ittam ki az utolsó korty csokit is.
- Azt hiszem, ezen lehet, hogy tudok segíteni. – helyezte el a tálcát az asztalon, utána a zsebében kezdett el kotorászni. – Tessék, hívd fel.
- Mi ez? – vizsgálgattam a kapott papírdarabot és láttam, hogy nevet.
- Egy nő jött, be a minap és kitette én meg gondoltam leszakítok egyet, hátha valakit érdekel és neki már nem jut telefonszám.
Megcsillant a szemem. Felállta az asztaltól és rögtön a nyakába borultam az idegen fiúnak. Szegényt egy kicsit megilletődött, de visszaölelt.
- Nagyon köszön. – suttogtam a fülébe.
A srác nem válaszolt. Elengedett én pedig fizettem, felkaptam a táskámat és elindultam hazafelé. Lassan vánszorogtam ugyanis a cipőm feltörte a lábamat. Egy óra elteltével a szálloda elé értem, aminek azonnal hálát is adtam. Köszöntem a recepciósnak majd a lift felé vettem az irányt. Amint felértem leültem a nappaliba lerúgtam a lábamról a cipőket majd előkerestem a telefonom és a telefonszámot. Bepötyögtem a telefonszámot, ami két csörgés után fel is vettek.
- Halló! Itt Lou Teasdale. Miben segíthetek?
- Jó napot Robin Peterson vagyok, és az álláshirdetésre szeretnék jelentkezni.
- ÓÓ! Na végre valakit felkeltett a hirdetés és mikor volna önnek jó az interjú?
- Akár ma is. – vágtam rá.
- Nagyszerű akkor egy óra múlva tudnánk találkozni a 19 Soho Square-on lévő Nude Espresso-ban?
- Tökéletes. Visszhall. – tettem le.
Gyors lófarokba fogtam hajam, felvettem valami interjúra valót és hívtam egy taxit. Elláttam a sérült lábam és elindultam lefelé. Mire leértem a taxi már lent várakozott. Beszálltam, lediktáltam a címet a sofőr pedig gázt adott. A 10 perces út alatt én a házakat bámultam. Amint megérkeztünk kifizettem és besiettem a kávézóba. Rendeltem magamnak egy forró csokit és egy csoki szeletet. Ma még úgysem ettem normális kaját. Leültem az egyik szabadon lévő asztalhoz és elkezdtem enni a sütimet. Már éppen az utolsó korty csokimat ittam, amikor odajött egy hölgy.
- Szia te vagy Robin Peterons?
- Igen. – mosolyogtam kedvesen
- Sajnálom, hogy késtem, de az orvos feltartott.
- Áhh semmi, még mindig jobb, ha én várok, mint ön.
Leült velem szemben és elkezdtünk beszélgetni. Nagyon belefolytunk a beszélgetésbe és az interjú már baráti csevejbe kötött ki.
- Már nagyon elkanyarodtunk a tárgytól, de mennyi tapasztalatod van, mint stylist?
- Őszinte leszek, én személy szerint nem követem a divatot, bár tisztában vagyok vele mik az aktuális trendek.
- Ez remek, de ha velem fogsz dolgozni akkor, muszáj lesz.
- Én ezzel nagyon is tisztában vagyok. – szabadkoztam.
- Rendben, nagyon megkedveltelek, és ha a főnökeim belejegyeznek, lehetsz az új segédem.
Megállás nélkül mosolyogtam. Végre egy rendes főnök.
- De még mielőtt a nehezébe vágnánk. Egyedül is boldogulnál majd a stylistséggel? – nézett végig rajtam kíváncsian.
- Persze abszolút. – mosolyogtam.
- Pincér! Fizetnék. – intett a pincérnek.
A pincér hozta a számlát, de mire én kikerestem a pénztárcám Lou már fizetett is.
- Nem kellett volna.
- Semmiség. – legyintett. – Indulhatunk? – kelt fel az asztaltól.
Gyalog indultunk el a másik találkozó helyére. Nem volt messze, de a ház előtt iszonyatosan sok sikongató lány ugrált.
- Valakit nagyon várhatnak. – kuncogtam.
- Mindjárt te is megtudod. – ragadta meg a kezem és a hátsó ajtó felé húzott.
Enyhén szólva vághattam hülye fejet, amikor öt srác nekem háttal a rajongóknak pózolt az ablakon keresztül. Először, nem, de egy pillanat alatt összetettem, hogy a göndör fürtök, az ír akcentus, a formás segg, a jól belőtt séró és a nyilas tetkó kikhez is tartozik. Nem mondanám magamat megszállott rajongónak, csak egyszerűen szeretem a zenéjüket.
- HÉÉ! Srácok! Befelé. – szólt rájuk mérgesen a mellettem álló. - Tudod nem tüntettem fel a szórólapon, mert akkor rengeteg rajongó hívogatott volna és azt én sem szerettem volna.
A fiúk nem kérdeztek semmit csak betámadták a szobát ahová mi is követtük őket Louval. A fiúk leültek a kanapéra Lou melléjük állt én viszont velük szemben lévő fotelba foglaltam helyet. Szótlanul ültem a srácokkal szemben, akik érdeklődve néztek, ami egy kicsit idegessé tett. Egy szempáron állapodott meg a tekintetem és az nem másé volt, mint Liam Payne-é. A gesztenye barna szemei egyenesen az én sötét barna szemeimet nézték. Alig tudtam egyenletesen venni a levegőt. Láttam, ahogy Liam elmosolyodik, majd előrébb hajol, és a combomra teszi a kezét. Próbáltam nyugodt maradni, nem igazán sikerült, és ami még nehezebbé tette, hogy Harry sem hagyta magát. Segély kérően néztem Loura aki azonnal vette az adást és segített rajtam.
- Robin azért van itt fiúk, hogy jóváhagyjátok a jelentkezését és holnap már kezdhessen a segédemként.
- Ez nem kérdés. – mondta Harry kanos vigyorral.
Kikerekedett szemekkel ingattam a fejem és csak arra kaptam fel a fejem, ahogy Louis tarkón csapja kanos társát. Elmosolyodtam rajta és láttam a többiek is elnevetik magukat. A nagy nevetést Liam szakította félbe.
- És megtudhassuk, a kisasszony teljes nevét? – fürkészte az arcomat.
- Persze, Robin Peterson. – nyújtottam a kezemet.
- Harry Styles. – ütötte el a kezét a többieknek.
- Zayn. – intett egyet felém, majd a telefonját kezdte bámulni.
- Louis. – állt fel és szorosan magához ölelt.
Először furcsának találtam, de végül visszaöleltem. Amint elengedett Niall lépett elém, majdnem egy magasak voltunk, hisz volt rajtam magas sarkú.
- Tudsz főzni? – kérdezte csillogó szemekkel.
- Niall ilyent nem kérdezünk, főleg nem egy lánytól! – közölte Lou.
- Igen Niall tudok, mellettem nem fogsz éhen halni. – nevettem.
- Fel vagy véve. – ölelt meg.
Liam nem mozdult a kanapéról. Csak a földet tanulmányozta, de láttam néha-néha elneveti magát. Leguggoltam elé és éreztem, hogy Harry eléggé mérges pillantásai áthatolnak rajtam is.
- Liam minden rendben? – tettem a térdére a kezem, ha véletlen megbillennék, nehogy hátraessek.
- Persze. – állt fel. – Kértek valamit inni? – indult az ajtó irányába.
- Nem. – mondták a fiúk egyöntetűen.
- Én egy kávét lécci. – vágott kiskutya fejet Lou.
- És te Robin? – kereste a szemkontaktust.
- Nem kösz. – biccentettem.
Én visszaültem a helyemre, Liam pedig kiment az ajtón. Harry átpattant a fotel karfájára és engem figyelt. Minden mozdulatomat követte a szemével. Lou-ra hiába néztem ő éppen a telefonjába volt merülve. Kerestem a menekülő utat, hisz Styles hírneve, még hozzám is eljutott. Kinéztem magamnak Louis és Zayn közötti helyet azonnal tudtam ők nem lesznek olyanok, mint Harry, mivel a barátnőiket csak nem csalják meg. Átpattantam közéjük ők azonnal rám kapták a tekintetüket.
- Szia Robin, miféle szél hozott erre? – nézett le rám Louis.
- A Styles féle. – eresztettem egy „egy pont nekem” mosolyt Harryre.
Bár Harryt nem nagyon hatotta meg a dolog csak lazán felállt és kiment a folyosóra. Összébb húztam magam a fiúk között és amikor Liam visszaért elég furcsa fejjel haladt el mellettünk.
- Lemaradtam volna valamiről? – ült le a fotelba.
- Semmiről. – legyintettem.
- Robin, holnap be tudnál jönni korábban? – ugrott fel a székről Lou.
- Persze. Hányra?
- Reggel 7 körül már itt kéne lenned. – böngészte a telefonját.
- 6-ra elég?
- Ó az még korán is, de én így is úgy is itt leszek, szóval akkor jössz, amikor akarsz. – mosolygott közben pedig már a fél lába a folyosó felé ment.
Éppen Harry jött, be az ajtón, miközben Lou távozott.
- Na fiúk. – csaptam a térdemre. – Szükségetek van még valamire?
- Nem, de nekem most mennem kell. – szaladt el Zayn.
Louis láthatta az értetlen arckifejezésem, mert rögtön kisegített.
- A barátnőjéhez. Két dolgot jegezz meg Robin az első Zaynnek és nekem barátnőink vannak. Harry, Niall és Liam szabad préda így ők …- hajolt közelebb. – több időt akarnak majd veledtölteni. – suttogta a fülembe. – Na de nekem mos mennem, kell. – sietett ki. – Ó és Robin vigyázz velük! – nézett vissza az ajtóból.
- És Robin van lakásod? –ült le mellém Harry.
- Igen bérlek egyet a közeli hotelban.
- Nem akarnál inkább itt lakni? – csúszott közelebb Niall.
- Fiúk! Én nem kezdek munkatársakkal főleg, ha azok a főnökeim.
Harry arckifejezése sokat mondó volt. Az arcáról lehetett olvasni, hogy egyszerre csalódott és egyszerre csajozó üzemmódba kapcsolt. Niall egész más tészta volt ő megrázta a fejét és megvonta a vállát. Ez most nála azt jelentette, hogy feldolgozta vagy nem fogta fel. Liamnél pedig semmi. Semmit nem tudtam leolvasni az arcáról. A fiúk nem szóltak semmit így én összeszedtem a cuccomat és eljöttem. Mire visszaértem a szállodába nagyon elfáradtam. Gyors beálltam a zuhany alá és a gondolataim csak egy felé kattogtak méghozzá egy valakin. Liamen. A gyönyörű mosolya, a boci szemei, a hatalmas izmai. Magával ragadtak. A zuhany alatt állva arra kellett ráébrednem, hogy belezúgtam az egyik úgynevezett főnökömbe. A forró vizet követelte a testem. Negyed óra áztatás után kikászálódtam a zuhanykabinból, megtörölköztem felkaptam a pizsimet és bedőltem az ágyba. A telefonomon beállítottam az ébresztőt majd a plafont kezdtem el bámulni. A nagy plafonbámulást a telefonom rezgése zökkentette ki. Keresgélni kezdtem az éjjeli szekrényemen a tükröm, az mp4 után a telefonomat is kézhez sikerült kapnom. Egy SMS jött ismeretlen feladótól.
„Aludj jól édes. Holnap találkozunk!”
Két dologba egészen biztos voltam. Az egyik, hogy valamelyik fiú küldte. A másik Zayn-t és Louis-t kizárhatom, de akkor vajon melyik lehetett. Túl fáradt voltam nyomozgatni. Majd reggel rákérdezek. Hamar elnyomott az álom. Nem kellett birkákat számolgatnom.
Reggel a telefonom előtt keltem. Kikászálódtam az ágyból, felkaptam egy visszafogott felsőt és a piros nadrágomat. Épp reggeliztem, amikor a mobilom ébresztője csörögni kezdett. Lenyeltem az utolsó falatokat betettem a mosogatóba a piszkos edényt majd a táskámért indultam. 10 perc keresés után megtaláltam a táskámat az ágyam alatt, de most már indulásra készen állok. 4 perc várakozás a liftnél, beszélgetés egy idős hölggyel, aki közölte ki nem áll. Nem is ismer, de oké. Amint odaértem Lou már várt. Mindent megmutatott és eligazított. Sikeresen kiigazított. Elmondta a fiúk heppjeit, majd közölte a jövő héttől egyedül leszek, mert neki be kell feküdnie a korházba, mert valami felmerült a terhességével. Nem is tudtam, hogy terhes. Ennyit arról miszerint én jó megfigyelő vagyok. Lou el is sietett én pedig gondoltam készítek a srácoknak valami ínycsiklandó reggelit. Benéztem a hűtőbe és pár perc keresgélés után megtaláltam a tojást, a szalonnát és a vajat. Gyors előkészítettem a tojást, raktam hozzá egy kis sót, a vajat pedig az edénybe megolvasztottam.”Beledobáltam” mindent az edénybe és gyors el is készült. Miközben főztem azon agyaltam, hogy kiküldte a tegnap esti titokzatos, de sokatmondó SMS-t. A fiúk egyesével szállingóztak ki a szobáikból. Leültek a bárpulthoz és kíváncsiskodó tekintettel nézték, ahogy a tányérra teszem a frissen készült tojásrántottát.
- Ezt minden reggel el tudnám viselni. – kapta ki a kezemből az egyik tányért Niall.
- Kösz Robin. – kacsintott rám Harry.
- Nincs mit. – mentem bele a játékba.
A többiek is megköszönték és leültek reggelizni. Mellettük álltam és vártam a reakciójukat a kajámra. Harryn még mindig tombolhatott a kanos énje, amit én rajtam vezetett le. A keze állandóan a fenekemre tévedt, miközben evett. Hátrébb álltam, de mindig visszarántott. A szemem sarkából láttam, hogy Liam szúrós szemmel néz Harryre, de nem szólt semmit. Amint végeztek a kajával, bedobálták a csetrest a mosogatóba, utána mint akik jól végezték a dolgukat leültek Tv-t nézni. Kivétel Harry. Ő inkább engem szórakoztatott. Megragadta a karom és egy üres szoba felé húzott. Valahogy meg kellett akadályoznom, de hogy? Az agyam kattogott, mert nem akartam, hogy Harry valami meggondolatlanságot tegyen.
- Louis! – kiáltottam el haverja nevét. Tudtam, hogy ő azonnal ott terem.
Így is történt. Louis egy répával a szájában jött oda.
- He?
- Rászólnál a haverodra, hogy én inkább most a Tv előtt ülnék.
- Harry! Robin amit mondott.
- Kösz a semmit Louis.
- Semmiség. – rántott vállat és azzal ott hagyott.
Harry elengedte a kezemet én pedig kirohantam a többiekhez. Befészkeltem magam Zayn és Liam közé. Harry nem sokkal jött utánam, de amint meglátta, hogy hol is ülök a féltékenység azonnal kiült az arcára. Nevetve ráztam a fejem. A filmnek közben vége lett, így mindenki szétszéledt. Liam mikor fel akart állni megragadtam a felsőjét és visszarántottam.
- Maradj, itt kérlek. – tátogtam le.
Visszaült mellém, de láttam, hogy eléggé zavarba van, és nem tudja mit is akarok ezzel.
- Nézünk még egy filmet? – csillant fel a szemem.
- Tőlem. – állt fel és betett egy DVD –t.
- Mi ez? – kérdeztem miközben visszaült.
- Majd meglátod. – azzal elindította a filmet.
Elég későre járt, mikor a filmnek vége lett. Összeszedtem a holmimat és el akartam indulni, amikor Harry megállított.
- Várj elviszlek. – kapta fel a kocsi kulcsot.
- Oké. – vontam vállat.
Beültünk a kocsijába. Ő gázt adott és elindult. A kocsikázás elég csendesre sikeredett, nem igazán volt kedvem vele beszélgetni. Megállt a szállodánál én megköszöntem a fuvart, de amikor ki akartam szállni visszarántott. Egyre közelebb húzott, már majdnem megcsókolt, én kipattantam a kocsiból és a hotel bejáratából, még intettem neki egyet. Felsiettem az lakásomra. Muszáj volt beállnom a zuhany alá. Ott szoktam gondolkozni, ott jönnek a legjobb tanácsok magamnak. Mit tehetnék? Az agyam ezerrel kattogott. Elzártam a vizet majd magam köré csavartam a törölközőmet. Beszélnem kellett valakivel, aki talán tudna nekem tanácsot adni, de ki? Előkerestem a telefonom és a névjegyzékbe keresgéltem. Anya…Apa…Lou… Niall? Mit keres itt Niall. Akkor felhívom őt. Isten így akarta. Második csörgésre fel is vette.
- Látom megtaláltál. – vette fel köszönés nélkül.
- Látom elcsórtad a mobilom. De most volna egy fontosabb kérdésem?
- Ki vele?
- Harryről volna szó. Túl erőszakos és én ezt nem tudom csinálni. Ha nem állítja, le kénytelen leszek új munkát keresni.
- Annak ellenére, hogy tetszik valaki?
Megsemmisültem. Köpni - nyelni nem tudtam. Ez honnan jött rá. Vagy ez ennyire nyilván való volt. Leültem az ágyam szélére, majd kinyomta Niallt. Elterültem az ágyon és hamar elnyomott az álom.
Reggel megint korán keltem gyors csináltam magamnak pirítóst és egy bögre kávét. A telefonom ébresztőjét megelőzve készültem el. A fizetésemből kifizettem a szobát, hisz még tartoztam valamennyivel. Így el is fogyott az, amit eddig összekuporgattam. Amint kiléptem London utcáira a zuhogó eső azon nyomban eláztatott.
– Szuper! – csaptam a nadrágomra.
Nem volt időm visszamenni és nem volt pénzem már taxit hívni. Gyalog kellett megindulnom a szakadó esőben a négyutcányira lévő helyszínre. Amennyire csak tudtam szedtem a lábaimat. Nem foglalkozva a mellettem elhaladó, lökdösődő emberekkel. Iszonyatosan átáztam, mire a fiúk lakásához értem. Két csengetésre Liam nyitotta ki egy szál boxerben.
- Robin, veled meg mi történt? – rántott be az ajtón.
- Kérhetnénk egy meleg teát. – dörzsölgettem a karomat.
- Még pokrócot is. – terített rám egy kék darabot.
- K-Köszi. – vacogtam.
- Miért nem hívtál taxit? – tette fel a vizet forrni.
- Nincs pénzem mindenre. – dörmögtem az orrom alatt.
Liam elmosolyodott rajta, majd elővett egy bögrét.
- Mivel iszod a teát? – nézett fel rám.
Nem sok időt töltöttem vele, mivel Harry állandóan magának titulált ki. Pedig vágytam a közelségére.
- Tej nélkül. – válaszoltam.
Letette elém a bögrét, majd leült. A forró tea úgy melegítette fel a testem, mintha forró zuhanyt vettem volna.
- Kösz Liam.
- Máskor is. – biccentett. – Egyébként Lou ma nem lesz szóval csak mi leszünk négyen.
- Négyen? – vontam fel a szemöldököm. – De lehet, hogy Louis és Zayn is marad. Ők még nem tudták tegnap.
- Niall, Harry, te és én. – mosolygott. -
- Liam én… én
- Nem hagyd csak, más tetszik.
- Ezt meg honnan veszed? –néztem elkerekedett szemekkel.
- Láttam, ahogy Harryvel viselkedsz.
- Akkor ezért kerülsz engem?
- Talán. – hajtotta le a fejét.
- Elmondhatod? – tettem a kezére az enyém.
- Harry közölte, hogy te az övé vagy. De ne mond, hogy tőlem hallottad.
- Megölöm! – csaptam az asztalra.
- SHHH! Felkelted a többieket.
- Már nem. – jött ki Harry
- Robin beszélhetnénk négyszemközt?
- Persze. – erőltettem magara egy mosolyt. – Úgy is akartam veled beszélni.
- Cool a szobámba leszek, ha majd ráérsz. – fogott egy szendvicset és visszament a szobájába.
Felálltam az asztaltól és a szobája felé vettem az irányt. Félénken kopogtam be az ajtón. Tudtam, hogy valami fontosat akar, csak azt nem, hogy mit. Bátorítást kérően még visszanéztem Liamre aki a két ujját feltartva egy „sikerülni fog” mosollyal engedett utamra.
- Gyere! – kiáltott ki.
Óvatosan nyitottam be és elég ritka pillanat fogadott. Harry éppen valakivel beszélt skype-on közben pedig a szendvicsét majszolta. Leültem az ágya szélére, mire ő kilépett a beszélgetésből és felém fordult.
- Miről akartál beszélni? –tördeltem idegességembe a kezemet.
- Hé, ne idegeskedj gumimaci. – guggolt le elém. – Miért vagy csurom víz?
- Ez egy érdekes történet.
- Nyugi csak kérdezni akartam valamit. – igazított ki egy vizes tincset az arcomból.
Könnyű azt mondani. Hazudozik, de hát még sem tehetek mást, mert kedvelem, mondjuk nem úgy, mint a kanálfóbiás gyereket kint, de kedvelem őt, ahogy a többieket is.
- Harry mielőtt belekezdesz, kérdezhetek valamit?
- Persze, miért ne? – szorította meg a kezem.
- Te küldtél egy SMS-t azon az estén, amikor találkoztunk?
Harry elmosolyodott, de nem szólt semmit. Egyre feszültebbé váltam. Mosolyog, de nem mond semmit, ez mit jelent. A szívverésem a plafont verdeste. Szavakkal nem tudom kifejezni, de egyszerűen kész voltam. Két változatom volt az egyik, hagyom befejezni, amit még el sem kezdett vagy kirohanok és majd lesz valami.
- Igen én voltam. – nyomott egy puszit az ajkaimra. - Volna kedved este vacsorázni?
-Harry én … nem is tudom! – nyögdécseltem
- Mi a baj?
- Harry… Harry én… - Nem akarlak megbántani, de nekem más tetszik.
- Igen tudom. – hajtotta le a fejét.
- Harry biztos fogsz találni egy lányt, de nekem más tetszik.
- Menj beszélj vele. – nyomott egy puszit a homlokomra.
Kimentem a nappaliba, ahol Liam éppen Tv-t nézett. Leültem mellé és közelebb húzottam. Mikor felnézett a filmből egy kicsit meglepődött, de áttette a vállamon a kezét. Végig simítottam Liam arcán, majd közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam. A derekam köré fonta a kezeit majd nyelve bejutásért könyörgött. Megadtam neki az örömöt, és hagytam a csábításnak. Eldöntött a kanapén és a nyakamat kezdte el csókolgatni. Apró nyögés hagyta el az ajkaimat. Liam felemelkedett, hogy a szemembe tudjon nézni. A gyermekded mosoly kiült az arcára. Egy megkönnyebbült sóhajt hagyta el a számat. Liam lemászott rólam, majd engem is felhúzott.
- Egy pillanat. – siettem ki a konyhába.
Nem volt ott senki vettem egy mély levegőt és visszaindultam, de Liam addigra eltűnt. Elmentem a szobájáig. Amint odaértem hallottam, hogy Liam valakivel telefonál, ideges volt a hangja. Éppen be akartam kopogni amikor Liam jött ki rajta és hát összeütköztünk. El akartam menni, amikor hírtelen két kéz fonódott a derekam köré. A vállamra tette az állát közben a fülembe sutyorgott.
- Mit is akartál mondani?
- Lehet, tévedek, de úgy érzem, halálosan szeretlek.
Liam maga felé fordított és hosszasan megcsókolt. Úgy ölelt, mint aki nem akar elveszíteni.
- Képes volnál felvállalni ezt? – húzott az ablakhoz.
Kinéztem és rajongók hada sikoltozott az utcán. Pár pillanatig tétováztam utána felé fordultam és hosszasan megcsókoltam. Amint szétváltunk kiigazított az arcomból egy tincset.
Liam elmosolyodott és kinyitotta az ablak.
- Figyelem Directionerek! Ő itt a barátnőm és szeretem! – kiabált ki az ablakon.
- Még, hogy nem kezdesz a főnökökkel! – kiabált Harry a konyha felől.
Nem várta meg a reakcióikat a lányoknak, csak felkapott és beszaladta a szobájába. Lefektetett az ágyra és mellém feküdt. A mosolyt nem lehetett letörölni az arcomról. Végre egyszer boldognak éreztem magam teljes mértékben.
Kritikák:
L.T.P.~:
Történet/Ötlet:
Szó szerint úgy ülök itt, hogy „hű, azta”. Nem tudom, mit gondoljak, mert annyira szépen elkezdted, de komolyan, és a végére, mintha teljesen elfáradtál volna az írásban. Az eleje teljesen elvarázsolt, és magával ragadott, ugyanakkor a vége kicsit hanyag lett. Ahogy haladtunk a cselekményben egyre gyorsabban kezdtünk rohanni, s a végére, mintha egy gyorsvonaton ültem volna. 10/6,5
Írói képesség:
Fogalmazás:A novella eleje, valami meseszép, de a végére mintha kifáradtál volna. Ezt komolyan nem értem. 5/4
Helyesírás:Sok elgépelés volt a szövegben, de tragikus helyesírási hiba nem. 5/3,5
Karakterek megformázása: Hmm, volt jellemük az biztos. Szépen megadtad a módját. 5/4,5
Leírások:
Érzelemleírások: Ezzel teljesen meg voltam elégedve. 5/4
Karakterleírások: Egész jók volta. 5/3,5
Tájleírások: Nos, ehhez egyéb hozzáfűzni valóm nincsen, ezért a pont: 5/2,5
One Direction, és hozzá való viszonyulás:
One Direction megformálása, szerepe:Végre egy novella, amiből mindenki rendesen kivette a részét. Nem csak maga a főszereplőkön volt a hangsúly, hanem úgy mindenkin. Esküszöm, megadom a max pontszámot. 10/10
Realitás, és a One Direction-höz való viszonyulás:Mondhatni valósághű volt. 10/8
Összesen: 46,5/60
Natalie Moonlight:Történet/Ötlet: Sikerült nagyon különlegesen megoldanod a találkozást, s ezzel meg is nyertél magadnak. Oda vagyok az ötletért, és a történet és nagyon jó lett, annak ellenére, hogy szerintem egy kicsit elsietted benne a dolgokat.
9/10
Írói képesség:
Fogalmazás: Neked is vannak szóismétléseid, de alapvetően szépen fogalmazol, és a szókincseddel is meg vagyok elégedve.
4/5
Helyesírás: Csupán kevés helyen maradt le a vessződ, így ezzel nincs sok bajom, viszont belebotlottam néhány félregépelésbe, na meg az olyan szavakba, mint a „konverz”. Az angol szavakat egyelőre nem magyarosítjuk, úgyhogy majdnem kifutottam a világból, amikor megláttam.
2,5/5
Karakterek megformálása: Én bírtam a karaktereket, főleg Niallt, bár Liam nekem kissé fura volt. Értem én, hogy Harry „lestoppolta” Robint, de akkor is.
4,5/5
Leírások:
Érzelemleírások: A címből kiragadott mondat nekem kicsit sokkoló volt Robin szájából, szerintem ezt túlzásba vitted. A többivel meg vagyok elégedve, szerintem jól ki tudtad fejezni az érzelmeket.
Karakterleírások: Én hiányoltam a leírásokat mind a srácokról, mind Lou-ról. Néhány elejtett haj és szemszínre való utalás nem elég.
2/5
Tájleírások: Több leírásnak jobban örültem volna, ez kétségtelen, de nagyjából ezen a téren is szép munkát végeztél.
4/5
One Direction és hozzá való viszonyulás:
One Direction megformálása, szerepe: Mindenkit sikerült megformálnod, egyedül Zayn és Louis szorult inkább háttérbe, de ennek ellenére teljesen élvezhető volt.
10/10
Realitás és One Direction-höz való viszonyulás: Szerintem egész valósághű volt, és ebből sem hiányoztak a rajongók, így ezt a pontot is sikeresen teljesítetted.
9/10
45/60
.gif)
