Sziasztok! Itt is a 2. fejezet! Remélem, hogy tetszeni fog! Habár a blogon blogverseny zajlik, a részek folyamatosan önnek 4-5 naponta! Megjegyzéseket VÁROK!
Jó olvasást!
![]()
- Ne idegelj! - csattant fel Hanna. - Ne mondd, hogy nem rendeltél taxit, vagy akármit!
- Még most is megtehetem! - emelte magasba az ujját Harry, majd előkapta a telefonját, s pötyögni kezdett rajta, a füléhez emelte, s beszélni kezdett.
- Ennek sincs sok logikája - forgatta szemét Liam.
- Hagyjuk a vitát - intettem le őket - Nem lenne jó, ha konfliktussal kezdődne a nyaralás.
- Igaza van! - erősítette meg szavaimat Hanna, s Cassie.
- Jön a taxi! - villantott egy fáradt mosolyt Harry, majd leült a bőröndjére.
- De akkor legalább kettőt rendeltél, ugye? Mert egy taxi minimum öt személyes.
- Hármat rendeltem, hogy a bőröndök is elférjenek, ugyanis ahogy elnézem Cassie bőröndjeit, neki egy kocsiba sem fog beférni mind.
- Vicces vagy Styles, nagyon vicces. Te mókamester - vágott vissza sértődötten Cassie, majd megragadta Zayn kezét, s a másik irányba fordult. Néha viccesek, ezek a hirtelen düh kitörései. Nevetve megráztam a fejemet, majd Liam vállának dőltem. Utálok korán kelni, nekem már a fél nyolc is korán van, erre a mai különleges nap alkalmával kelhettem négykor, hogy elkészüljek teljesen.
- Mit mondtak, körülbelül mikorra érnek ide? - tette fel kérdését Zayn.
- Tíz perc - motyogta Hazza.
Ne már! Az így reggelre eléggé sok.
- Mi van ha lekéssük a repülőt? - jajveszékelt Blake, Hanna pasija.
- Ja, valószínű, hogy lekéssük a magángépünket - hangsúlyozta ki Louis a "magángép" szócskát. Istenem, ez a pasi nem is szőke, de mégis egy fekete lyuk. Nem értem Hannát, hogy tud emellett meglenni. Sírva rohannék ki a világból, hozzá képest Niall egy Einstein. Niallra pillantottam, ki felhúzott szemöldökkel vizslatta Blake-et. Megértem, látszik az arcán, hogy bármelyik pillanatban beverné a srác pofáját.
- Blake, drágám, inkább maradj csöndben - veregette meg Hanna a fiú vállát, aki csak egy "férfias" mosolyt villantott, majd kihúzta magát.
- Csak engem idegesít ez a pasas? - súgta nekem Liam.
- Nem - feleltem a kelleténél kicsit hangosabban.
Hamar eltelt a tíz perc, s már itt is volt a három taxi. Elhelyezkedtünk, bepakoltuk a bőröndöket, s már robogtunk is a reptérre.
Mihelyt odaértünk kipakoltuk a bőröndöket az autóból, majd elindultunk a magángép felé, oda a csomagok felkerülte után mi is felszálltunk, és elhelyezkedtünk, mindenki a maga ülésében. Természetesen Liam mellett ültem, mert más nem hajlandó elviselni.
- Mondtam már, hogy utálok repülni? - fordultam felé, mire Liam felhúzta a szemöldökét.
- Nem, nem mondtad, de ugye.. nem fogsz kitaccsolni? - nézett rám kételkedve - Mert akkor ülök inkább..
- Jaj, köszi - engedtem el a kezét. - Én is szeretlek ! - vetettem be a "sértődött kislány" feelinget.
- Lizzie! Ne legyél hülye, elég nekünk az a nyomorék ott Hanna mellett - mutatott hátra. Milyen nyilvános, mondjuk tetszik, hogy nem rejti véka alá a véleményét. Csak Blake meg ne hallja, mert akkor Liamnek vége van. Oké, egy pöcs, de van ereje.
- Szóval nyomoréknak tartasz?
- Na jó! - sóhajtott fel. - Nem vetted be a dilibogyóidat? Állj már le. Te magad mondtad, hogy senki ne vesszen össze senkivel, hogy a nyaralás ne konfliktussal kezdődjön - bólogatott, s közben nagy barna szemeit rám meresztette. Ez nem éri! Lehetetlen ellenállni azoknak a nagy, csillogó kiskutya szemeinek.
Felsóhajtottam, majd összefontam kezeinket.
- Örülök, hogy felfogtad mit pofázok - morogta.
- Most mi bajod?
- Semmi, csak idegesít Blake.
- Szerintem nem csak téged. Nézz csak Niallre. Majd meggyilkolja a tekintetével. De várjunk csak, téged miért is idegesít?
- Ahányszor ránézek belém köt - fújta ki a levegőt idegesen.
- Verjük meg - nevettem fel.
- Hallom ám! - szólt előre csöndesen Blake, mire Liammel összenéztünk, s egyszerre fordultunk előre. Közelebb hajoltam Liamhez, s úgy csináltam, mint aki fejét a vállára dönti.
- Mi van, ha este megöl téged? Vagy megerőszakol engem?
- Akkor megerőszakolom én őt.
- Ez kicsit túlzás.
- Még mindig hallom! - erősödött fel Blake hangja.
- Te is szereted a jégsalátát ugye? - váltott egy spontán témára Liam.
- Hogyne.
- Én is szeretem! - jött egy válasz hátulról is. Kezdek félni, hogy ez a pasi valami vámpír, vagy lehallgat minket.
- Nem akarunk kicsit előrébb ülni?
- Nem akartok - jött most Hanna hangja.
- Ez félelmetes - nyeltem egy nagyot, majd hátra néztem. Jé! Ezek eddig is közvetlenül mögöttünk ültek?! Komolyan, vicc nélkül rettegem ettől a Blake-től, Hannát pedig nem értem, egyáltalán nem értem! Hogy tud ezzel lenni?
" Kérem kapcsolják be a biztonsági öveket, a leszállást megkezdjük! " - mondta be a pilóta.
- Jézusom! Jézusom! Hol a biztonsági öv? - pánikolt Zayn. - Le fogunk zuhanni. Mind meghalunk!
- Zaynee, ne aggódj! - pacskolta meg a combját Cassie, majd a kezébe adta a biztonsági övét. Zayn kifújta a levegőt, s elterült a székében.
- Tetszik ez a repülőtér - jegyezte meg Louis, amikor a gép földet ért, s mindenki már kapcsolta ki az övét.
- A repteret ellepték a Directionerek - szörnyedt el Harry, miközben telefonját bújta.
- Oh my carrott! - kiáltott fel Louis.
- Majd Blake fedez minket ! - mutatott rá Niall, majd orrát felhúzta, s előre ment. Kiléptünk a gépről a szabad ég alá. A Oen Direction előre ment, s integettek a rajongóknak, illetve a fotósoknak pózoltak. Eljövünk nyaralni, de már itt sincs nyugtunk! Eléggé idegesít a gondolat, hogy itt is minden tele van rajongóval, bár van egy olyan érzésem, ha Alaszkába mentünk volna, még ott is lennének eltitkolt fanok.
Az öt srác előkapta a zsebéből a napszemüveget, s percre pontosan egyszerre helyezték fel a fejükre. Szemöldököm a magasba csusszant, miközben vizslattam őket. Fogyatékos banda. Milyen pozitív gondolataim vannak mostanság..
Jó olvasást!
- Ne idegelj! - csattant fel Hanna. - Ne mondd, hogy nem rendeltél taxit, vagy akármit!- Még most is megtehetem! - emelte magasba az ujját Harry, majd előkapta a telefonját, s pötyögni kezdett rajta, a füléhez emelte, s beszélni kezdett.
- Ennek sincs sok logikája - forgatta szemét Liam.
- Hagyjuk a vitát - intettem le őket - Nem lenne jó, ha konfliktussal kezdődne a nyaralás.
- Igaza van! - erősítette meg szavaimat Hanna, s Cassie.
- Jön a taxi! - villantott egy fáradt mosolyt Harry, majd leült a bőröndjére.
- De akkor legalább kettőt rendeltél, ugye? Mert egy taxi minimum öt személyes.
- Hármat rendeltem, hogy a bőröndök is elférjenek, ugyanis ahogy elnézem Cassie bőröndjeit, neki egy kocsiba sem fog beférni mind.
- Vicces vagy Styles, nagyon vicces. Te mókamester - vágott vissza sértődötten Cassie, majd megragadta Zayn kezét, s a másik irányba fordult. Néha viccesek, ezek a hirtelen düh kitörései. Nevetve megráztam a fejemet, majd Liam vállának dőltem. Utálok korán kelni, nekem már a fél nyolc is korán van, erre a mai különleges nap alkalmával kelhettem négykor, hogy elkészüljek teljesen.
- Mit mondtak, körülbelül mikorra érnek ide? - tette fel kérdését Zayn.
- Tíz perc - motyogta Hazza.
Ne már! Az így reggelre eléggé sok.
- Mi van ha lekéssük a repülőt? - jajveszékelt Blake, Hanna pasija.
- Ja, valószínű, hogy lekéssük a magángépünket - hangsúlyozta ki Louis a "magángép" szócskát. Istenem, ez a pasi nem is szőke, de mégis egy fekete lyuk. Nem értem Hannát, hogy tud emellett meglenni. Sírva rohannék ki a világból, hozzá képest Niall egy Einstein. Niallra pillantottam, ki felhúzott szemöldökkel vizslatta Blake-et. Megértem, látszik az arcán, hogy bármelyik pillanatban beverné a srác pofáját.
- Blake, drágám, inkább maradj csöndben - veregette meg Hanna a fiú vállát, aki csak egy "férfias" mosolyt villantott, majd kihúzta magát.
- Csak engem idegesít ez a pasas? - súgta nekem Liam.
- Nem - feleltem a kelleténél kicsit hangosabban.
Hamar eltelt a tíz perc, s már itt is volt a három taxi. Elhelyezkedtünk, bepakoltuk a bőröndöket, s már robogtunk is a reptérre.
Mihelyt odaértünk kipakoltuk a bőröndöket az autóból, majd elindultunk a magángép felé, oda a csomagok felkerülte után mi is felszálltunk, és elhelyezkedtünk, mindenki a maga ülésében. Természetesen Liam mellett ültem, mert más nem hajlandó elviselni.
- Mondtam már, hogy utálok repülni? - fordultam felé, mire Liam felhúzta a szemöldökét.
- Nem, nem mondtad, de ugye.. nem fogsz kitaccsolni? - nézett rám kételkedve - Mert akkor ülök inkább..
- Jaj, köszi - engedtem el a kezét. - Én is szeretlek ! - vetettem be a "sértődött kislány" feelinget.
- Lizzie! Ne legyél hülye, elég nekünk az a nyomorék ott Hanna mellett - mutatott hátra. Milyen nyilvános, mondjuk tetszik, hogy nem rejti véka alá a véleményét. Csak Blake meg ne hallja, mert akkor Liamnek vége van. Oké, egy pöcs, de van ereje.
- Szóval nyomoréknak tartasz?
- Na jó! - sóhajtott fel. - Nem vetted be a dilibogyóidat? Állj már le. Te magad mondtad, hogy senki ne vesszen össze senkivel, hogy a nyaralás ne konfliktussal kezdődjön - bólogatott, s közben nagy barna szemeit rám meresztette. Ez nem éri! Lehetetlen ellenállni azoknak a nagy, csillogó kiskutya szemeinek.
Felsóhajtottam, majd összefontam kezeinket.
- Örülök, hogy felfogtad mit pofázok - morogta.
- Most mi bajod?
- Semmi, csak idegesít Blake.
- Szerintem nem csak téged. Nézz csak Niallre. Majd meggyilkolja a tekintetével. De várjunk csak, téged miért is idegesít?
- Ahányszor ránézek belém köt - fújta ki a levegőt idegesen.
- Verjük meg - nevettem fel.
- Hallom ám! - szólt előre csöndesen Blake, mire Liammel összenéztünk, s egyszerre fordultunk előre. Közelebb hajoltam Liamhez, s úgy csináltam, mint aki fejét a vállára dönti.
- Mi van, ha este megöl téged? Vagy megerőszakol engem?
- Akkor megerőszakolom én őt.
- Ez kicsit túlzás.
- Még mindig hallom! - erősödött fel Blake hangja.
- Te is szereted a jégsalátát ugye? - váltott egy spontán témára Liam.
- Hogyne.
- Én is szeretem! - jött egy válasz hátulról is. Kezdek félni, hogy ez a pasi valami vámpír, vagy lehallgat minket.
- Nem akarunk kicsit előrébb ülni?
- Nem akartok - jött most Hanna hangja.
- Ez félelmetes - nyeltem egy nagyot, majd hátra néztem. Jé! Ezek eddig is közvetlenül mögöttünk ültek?! Komolyan, vicc nélkül rettegem ettől a Blake-től, Hannát pedig nem értem, egyáltalán nem értem! Hogy tud ezzel lenni?
***
" Kérem kapcsolják be a biztonsági öveket, a leszállást megkezdjük! " - mondta be a pilóta.
- Jézusom! Jézusom! Hol a biztonsági öv? - pánikolt Zayn. - Le fogunk zuhanni. Mind meghalunk!
- Zaynee, ne aggódj! - pacskolta meg a combját Cassie, majd a kezébe adta a biztonsági övét. Zayn kifújta a levegőt, s elterült a székében.
- Tetszik ez a repülőtér - jegyezte meg Louis, amikor a gép földet ért, s mindenki már kapcsolta ki az övét.
- A repteret ellepték a Directionerek - szörnyedt el Harry, miközben telefonját bújta.
- Oh my carrott! - kiáltott fel Louis.
- Majd Blake fedez minket ! - mutatott rá Niall, majd orrát felhúzta, s előre ment. Kiléptünk a gépről a szabad ég alá. A Oen Direction előre ment, s integettek a rajongóknak, illetve a fotósoknak pózoltak. Eljövünk nyaralni, de már itt sincs nyugtunk! Eléggé idegesít a gondolat, hogy itt is minden tele van rajongóval, bár van egy olyan érzésem, ha Alaszkába mentünk volna, még ott is lennének eltitkolt fanok.
Az öt srác előkapta a zsebéből a napszemüveget, s percre pontosan egyszerre helyezték fel a fejükre. Szemöldököm a magasba csusszant, miközben vizslattam őket. Fogyatékos banda. Milyen pozitív gondolataim vannak mostanság..
